Interjú magamban, amikor megálltunk Madéfalván.
A nénike: - Nem mondta a kalauz? Sztrájk.
Szállingózik ki a nép az út szélére. Egyszer halljuk a mozdony felpörgő hangját.
Tanácstalanok vagyunk: egyesek futnak vissza.
S a vasutasok az árnyékból röhögnek.
:O
A hangosbemondó legfeljebb csak bennem mondja: - Szívás.
Pedig vártam volna egy tájékoztatást, vagy netán a társaság bocsánatkérését. A késésért és a kellemetlenségért.
Ehelyett szívatnak.
Az állam őket, ők minket. A fizetésükért, az elbocsátások ellen mozdult meg a társaság, amelynek a szolgáltatása köztudottan alacsony színvonalú: kosz, bűz, arrogancia. Felhívták a figyelmünket arra, hogy a társaság vezetése eddig még nem tudott kinevelni egy olyan alkalmazotti gárdát, amelyik ilyen esetben is normálisan állja meg a helyét. S ha stratégiájukról kérdezném a vezetőket: húsz év alatt kikristályosodott sablondumák. Poros szavak.
Szívás.