csak épp sztrájk ne...

"Módosítani fogják a nyugdíjak és a fizetések halmozását tiltó jogszabályt
(…) A törvény ellen több szakszervezet is tiltakozott, ugyanis a jogszabály több mint 6000 nyugdíjas tanárt, több ezer egészségügyi alkalmazottat és sok elismert művészt is érint. Ha ők a nyugdíj mellett döntenek, akkor az oktatási és az egészségügyi rendszer is instabillá válik. (erdély fm)"
Így stabil a tanügy, az biztos…
A szakszervezetek, azon kívül, hogy busás járulékokat élveznek, épkézláb ötletekkel ritkán rukkolnak elő. Most is: kecsegtették a tanerőket egy horribilis fizetésemeléssel, egy olyan időben, amikor lehetne azt másra is költeni.
Szerintem:
Igen jól jönnének például a tanügybe az olyan szakemberek, akik a problémás gyerekekből is ki tudnának hozni egy nagyobb, jobb teljesítményt. Mivel erre van lehetőség. Vannak speciális gyakorlatok, módszerek, amelyek sajnos azonban egyszerűen nem férnek bele abba bizonyos ötven percbe. De ha, mondjuk, lenne rá idő, keret és lenne rá specialista is… Nem lenne jobb inkább ilyesmire fordítani a költségvetésnek eme részét? Így talán az egész oktatásban felmutatott eredmények is jobbak, mindenesetre reálisabbak lennének.

Nincsenek megjegyzések:

Objektív és szubjektív.


Az elme működésének biofizikáját, biokémiáját meg lehet ismerni, mindkét tudományterület rendelkezik a megfelelő fogalmakkal, ahhoz hogy különböző jelenségeket leírjanak. A gondolkodás pszichológiájának értelmezése már nem annyira egyértelmű. Annak örökölt vagy tanult elemeit sem lehet egyszerűen elválasztani, hatásmechanizmusukat külön-külön tanulmányozásra körülhatárolni. Az elme tanulmányozása kénytelen nélkülözni a létező szakszavakat.
A szubjektív megfigyelések szerint az elmének nyilvánított ego egy keveréke az érzékszerveken beáradó információnak, és az azokat feldolgozó, többnyire megtanult kategóriarendszereknek. Ez egy kompakt kép, melyet a tudatalattiból, az ösztönök és az indulatok szintjéről származó energiák festenek át, határoznak meg. Az energia áramlása nem egyirányú, a hatás a külvilág és a belső között nyilván kölcsönös. Eddig minden egyértelmű.
Azonban az elme működésének tanulmányozása és megismerése után felmerül egy belső, sokkal egyetemesebb energia létének feltételezése, a prana. Apriori elfogadva ezt, mint az én-tudatnak a forrását, el lehet kezdeni foglalkozni az emberi egyén elméjének tanulmányozásával, a feltámadó gondolatok keletkezésével, azok származásával. Mint egy illúziónak nyilvánítva, önmagukban nem is számítanának, ha valójában nem határoznák meg valamilyen szinten az emberi lét egy bizonyos formáját. Az elme alapvetően egy csapongó, állandóan változó egysége a létnek, amit a legalsóbb szinten különböző kategóriarendszerek elsajátításával lehet leszabályozni. Ez a folyamat minél erősebb, a későbbiekben annál inkább egyértelmű lesz az illető egyén helye és pozíciója.
Az elme fegyelmezése után lehet könnyen vizsgálni a csapongó gondolatok eredetét, s azok közül, magasabb kritériumok szerint kiszűrni a lehető legracionálisabbakat, megtisztítani az elmét. A tiszta tudat erejével válik közömbössé majd a világ és az elme, s nyílik meg arra a lehetőség, hogy függetlenné váljon az ember mindentől, ami nem állandó.
Az elmének az uralására szolgáló módszereket mindig a meghatározott sorrendben lehet alkalmazni. A nagyon erős gyakorlatokat nemcsak fölösleges egy alsóbb szinten alkalmazni, hanem előnytelen is olyan szempontból, hogy az esetleg még fegyelmezetlen elme természete is sokkal erősebb lesz, a gyakorlatok által.