Áldott, Békés Karácsonyt akartam kívánni, de egyszer csak ordítok és veszekszek, mindenkivel, akivel lehet. Miért? Talán a stressz az oka. A környezet. A szomszéd, a család. A munka vagy a szabadság. Vagy minden, ami történik, vagy megtörténhet. De még nincs vége: ugyanis képzeletben még mindig ott tartok, hogy le kell ülni külön-külön, s mindenkit meggyőzni, hogy nekem van igazam.
Vajon nekem van igazam?
Az történt ugyanis, hogy este, éjfél előtt nem sokkal, szóvá akartam tenni a lentieknél a csend krónikus hiányát. Lemegyek, de az illetékes lakrész ajtaját azonban egy idegen, nem ott lakó nyitja. S amíg a házigazda csemetéje előkerül, folyik a bál: a vita. A vélt végszó nyilván zavarja őket, s nem sokkal ez incidens után erősítést kérnek, hogy feljöjjenek testületileg hozzám, és azon kapom magam, hogy saját lakásom ajtajában –éjnek évadján, egy vadidegen illetővel állok szembe.
A pont mindezek után: az annyira áhított csend, - elhihetitek, csak egy látszat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése